Községünk

Nagyrada egyike azoknak a barátságos zalai kis falvaknak, amelyekre az emberek többsége általában gondol, ha Zala megye jut az eszébe. A dombok és völgyek által tagolt település emellett külön érdekességgel is szolgál, hiszen szinte a „kertek alatt” határos a Kis-Balatonnal, s így a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal is. A település környékének képében nem csupán a változatos erdők, a szántók, mezők  és rétek meghatározók, hanem a víz is. A vidék Európa-hírű madárvilága kirándulókat és kutatókat vonz messze földekről. Zalakaros, Nagykanizsa és Keszthely közelsége is a falu szerencsés földrajzi elhelyezkedését erősíti. A falu a megye déli részén, a Kis-Balaton szomszédságában helyezkedik el. Nagykanizsától 25 km-re, Zalaegerszegtől 50 km a távolsága, és mindössze 10 km-re van a Zalakarosi Gyógyfürdőtől. Zalakaros közelsége nagyban meghatározta fejlődésének irányát. Gondozott, rendezett település. A legközelebbi vasútállomás: Zalakomár (15 km).

Településünk története

A község 1308 és 1326 között, valamint 1370-ben: Rada. A Nagy Rada 1773 óta ismeretes. A település neve magyar helységnév, mert a szláv eredetű Rada személynév minden képző nélkül vált helynévvé. A település lakóinak száma 518 fő (2015. január 1.). 

Rada a zalavári apátság birtoka volt. Első említését 1263-ban olvassuk – nem számítva a hamis 1019-i oklevelet. 1310-ben itt kelt Péter zalavári apát levele /Veszprémi kápt. lt./.

Amikor 1335-ben az apát kérésére Károly Róbert megjáratta az apátság birtokainak határait, Rada, Esztergár, Báránd és Tótrokolyán határait egyszerre járta meg a somogyvári konvent /ZO. I. 296- 7./.

Szomszédja volt Garaboncz, a veszprémi káptalan birtoka, s a XIV. század derekán a határok miatt egyenetlenkedések is keletkeztek köztük, amelyeket azonban Vilmos pécsi püspök és a királyi kápolna ispánja előtt egyezséggel intéztek el 1368-ban. Azt a szigetet, amely miatt a vita keletkezett Nagy Lajos parancsára a vasvári káptalan még abban az évben megjárta s az északi részét az apátságnak, a délit pedig a káptalannak statuálta /Füssy-Erdélyi: i.m. 531-5./.

Háza és kúriája is volt itt az apátságnak /ZO. II. 544./. 

Amikor 1482-ben az apátság három radai jobbágya, Podor Márton fiai, Imre, Fülöp és Demeter, Kolonról hazatérőben voltak, Radahatárában, Jelesneken megtámadták őket s bántalmazták a Nádasdi Darabosok szabari jobbágyai /Füssy-Erdélyi: i.m. 553./.

A következő év elején, nagybőjt idején, szintén összeütközése akadt az apátságnak e szomszédaival. A radai sáfár, Mihály, az egyik radai jobbágyot, Kurják Mihályt, gabonával Zalavárra küldte; amikor Szabarra ért, itt embereivel rátámadt Darabos Balázs, elfogta, megverette s mindenét elvette. Ugyanígy járt az a két rector is, akiket Zalavárról Radára küldött az apát ugyanazon év augusztusában, akiket hazafelé jövet csak az mentett meg, hogy gyorsan el tudták hajtatni kocsijukkal. Kifosztották pénzéből és szerszámaiból a Darabosok azt a Pál nevű kőfaragót és kőművest is, akit az apát dolgozni küldött Radára, amikor munkáját itt elvégezve hazafelé ment /U.o. 554./.

Egyháza volt, mert már 1360-ban olvasunk radai papról /ZO. I. 614./. 

A radai pap tulajdonképp az apátság káplánja volt, és mint ilyent, gyakran küldte ki bizonyságául a konvent.

1360-ban István, 1369-ben Péter /Soproni vm. középk. okl. 56./, 1388-ban /Fejér: i.m. X/1. 475./ és 1389-ben szintén Péter volt a radai pap /Dl. 7456./. Az 1500-as évekre tekintélyes községgé nőtte ki magát. 1568-ban a település török hódoltsági terület, a falunak bírója és 25 jobbágytelke van. A hosszú török háború idején Rada teljesen elpusztul. A zalavári apátság 1596-ban jelentést tesz, hogy a község 3 éve lakatlan, jóformán csak a templom maradt meg, az is pusztuló állapotban. 1599-ben lakói között 5 nemest találnak. Ezt követően is többször kirabolják, felégetik, de mindig újraéled. A forradalom és szabadságharc évében az iskolában magyar nyelven folyik a tanítás. A kiegyezés után a település éli megszokott életét. A lakosság fő foglalkozása a földművelés és állattenyésztés, de csaknem mindannyian rákényszerülnek arra, hogy népes családjuk számára más jövedelemforrás után is nézzenek. 1945-től a népesség alakulása Nagyradán is az általános tendenciát mutatja. 1949-ben 198 háznak 956 lakosa volt, ma valamivel több, mint 500 fő él Nagyradán.

Amilyen kis falu Nagyrada, olyan sok látnivaló és érték rejtőzik a faluhatárokon belül. Nagyradán élt és alkotott Perczel János fafaragó. Borászatok, emlékművek, gyönyörű panoráma, egy több mint 100 éves templom és a Kis-Balaton vár mindenkit, aki ellátogat a radai-rosseb szülőfalujába.