A radai rosseb

Biztos vagyok benne, hogy ezen káromló szó hallatán már nem is olyan ismeretlen a falu neve. Bizonyára már többen is hallották, hogy: a radai rosseb egye meg, a rosseb rágja szét vagy hasonló káromkodásokat. De honnan is ered mindez? A rosseb a rossz és a seb szavak összetételéből származik, mely a legvalószínűbb verzió szerint egy betegség régi neve, pontosan a szifiliszé (vérbaj), mely a régi időkben sajnos itt is felütötte a fejét. Mivel a betegség gyógyíthatatlan volt, ha valakinek rosszat akartak kívánni, ezt mondták rá átoknak, szitoknak. 

Felmerül a kérdés, hogy miért éppen Nagyradán terjedt el a betegség, honnan került a vérbaj a településre? Erre válaszként két változat is fennmaradt. 

Az első és a valószínűbb feltevés a magyar történelem egy sikeres korszakához kötődik. I. (Nagy) Lajos (uralkodott: 1342-1382) nápolyi hadjáratait egy családi tragédia miatt kezdte el. Testvére, András ugyanis a nápolyi királynőt, Johannát vette feleségül, főképp abban a reményben, hogy a királyság is az övé lesz. A trón örököse azonban egyedül Johanna lett, aki András megkoronázására sem volt hajlandó, Lajos hiába próbálkozott pénzzel és diplomáciával. Végül András gyilkosság áldozatává vált. Lajos 1347-ben  azért indította első hadjáratát Nápoly ellen, hogy megbosszulja öccse halálát, és megszerezze a trónt. Nápolyt ugyan elfoglalta, de amint hazatért, a hátrahagyott seregét elűzték. Másodszor (1350-ben) sem volt sikeresebb, így lemondott a fegyveres megtorlásról. Az első hadjáratból hazatérő katonák számára állítólag Rada területén hoztak létre egy ispotályt, hogy a sebesülteket és betegeket ápolják. Ezek a katonák hozták be a szifiliszt, és innen ered a radai rosseb elnevezés is.

A másik, kevésbé hihető verzió szerint a betegséget a törökök hozták magukkal a XVI. században.

A radai rosseb keletkezésének egy harmadik változata szintén a török időkbe nyúlik vissza, amikor a falu elnéptelenedett, az életben maradt lakosok a nádasokba és ingoványba menekültek. Megfelelő lábbelik hiányában a sással és zsombékkal fedett talaj az ott lakók lábát felsértette. Ezek a sérülések a nedves környezetben  nem gyógyultak, inkább csúnya nehezen gyógyuló sebeket okoztak, melyek akár vérmérgezéshez is vezettek.

Ami viszont biztos, a rosseb a radai jelzőt nem azért kapta, mert az ősi Rada területén és vidékén sokat rossebeztek az itt lakók, és ennek köszönhetően maradt volna fenn ez a káromkodás.